Presbiteri kirándulás Kolozsvárra
Hajnali hatkor indult szombaton az erdőhegy-kisjenői kirándulócsoport nt. Papp József református lelkész vezetésével a kincses városba, Kolozsvárra.
Az alföldi lapossághoz szokott Fehér-Körös-menti városka egyházközségének vezetői nem kis feszültséggel várták a napot, hogy Erdély kapujában, a Királyhágó kacskaringós szerpentinjén át beléphessenek Belső-Erdély földjére. A tetőn káprázatos volt a táj. A csucsai, hajdani Boncza-kastély Fehér Háza Ady relikviáival bizony, elég szegényes, főleg a pénzen vásárolt jogutód, a Goga múzeum árnyékában. A kastély tövében álló, egyetlen lélekkel sem bíró, kulcsra zárt református templomban, melynek egykoron csucsai tartózkodása idején Ady Endre is presbitere volt, ma már nem csendül fel a XC. Zsoltár: Tebenned bíztunk...
A keserű szájízért Körösfő kárpótol muzeális arculatú faházaival, népművészeti kiárusító tárlataival és a vendéglátó presbiter testvérnő otthonának emberi melegével.
„Kolozs város olyan város,/ A kapuja kilenc záros” zengi a jól ismert dalocska, s tizenegy óra tájban felpattan a kilenc zár és kitárul a városkapu: - Gyertek, alföldi testvérek, látva lássátok: „Szép város Kolozsvár”... A látogatók többsége most jár itt először. Elbűvölő a városközpont patinája: a Szent Mihály templom fenséges gótikája, a nyolcvan méteres égbetörő torony, külső kertjében az őrálló Márton Áron püspök szobra, a mellékutcában az igazságos Mátyás király szülőháza, a tér felőli oldalán Fadrusz János csodaalkotása, a közelmúltban felújított és ismételten felszentelt Mátyás-lovasszobor kompozíció.
Irány a Farkas utcai református templom, előtérben a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobrával, majd egy kis kitérővel a Házsongárdi temető ezernyi figyelmeztető síremlékével. Itt nyugszanak Erdély legkiválóbbjai Apáczai Csere Jánostól Brassai Sámuelig, Kós Károlytól Dsida Jenőig... s a mi szülötteink közül dr. Balogh Ernő természettudós vagy Adorjáni Nagy Aranka papköltő.
Az egykori Bolyai Tudományegyetem központi épülete után megnézzük a Protestáns Teológiai Intézetet, melynek tablóiról ismerős arcok és nevek köszöntöttek: id. és ifjú Nagy Zoltán, Csép Gergely, Nagy Aranka, Nagy Irén, s számtalan ismert teológiai személyiség, gyülekezeteinkben szolgáló ismert lelkészek. Jól esik az ízletes ebéd az intézet étkezdéjében. Utána elbűvöl a város madártávlati képe a Fellegvárról, de bosszantó, hogy csupán ennyi fér az egynapos látogatásba.
Visszafelé megtekintjük a körösfői műemlék templomot nt. Ferencz László szívélyes kalauzolásával; megragadó a körösfői születésű presbiter testvérnő népi díszítésű, egykori tisztaszobája, gyönyörű népi öltözete, melyet magára ölt a vendégek tiszteletére. Csoda-e, ha ezek után énekelve, dalolva, feltöltődve ér haza éjféltájban a társaság?! Másnap, vasárnap délelőtt egyik sem hiányzik az istentiszteletről, hogy utána megosszák élményeiket hittestvéreikkel.
Csanádi János
Az alföldi lapossághoz szokott Fehér-Körös-menti városka egyházközségének vezetői nem kis feszültséggel várták a napot, hogy Erdély kapujában, a Királyhágó kacskaringós szerpentinjén át beléphessenek Belső-Erdély földjére. A tetőn káprázatos volt a táj. A csucsai, hajdani Boncza-kastély Fehér Háza Ady relikviáival bizony, elég szegényes, főleg a pénzen vásárolt jogutód, a Goga múzeum árnyékában. A kastély tövében álló, egyetlen lélekkel sem bíró, kulcsra zárt református templomban, melynek egykoron csucsai tartózkodása idején Ady Endre is presbitere volt, ma már nem csendül fel a XC. Zsoltár: Tebenned bíztunk...
A keserű szájízért Körösfő kárpótol muzeális arculatú faházaival, népművészeti kiárusító tárlataival és a vendéglátó presbiter testvérnő otthonának emberi melegével.
„Kolozs város olyan város,/ A kapuja kilenc záros” zengi a jól ismert dalocska, s tizenegy óra tájban felpattan a kilenc zár és kitárul a városkapu: - Gyertek, alföldi testvérek, látva lássátok: „Szép város Kolozsvár”... A látogatók többsége most jár itt először. Elbűvölő a városközpont patinája: a Szent Mihály templom fenséges gótikája, a nyolcvan méteres égbetörő torony, külső kertjében az őrálló Márton Áron püspök szobra, a mellékutcában az igazságos Mátyás király szülőháza, a tér felőli oldalán Fadrusz János csodaalkotása, a közelmúltban felújított és ismételten felszentelt Mátyás-lovasszobor kompozíció.
Irány a Farkas utcai református templom, előtérben a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobrával, majd egy kis kitérővel a Házsongárdi temető ezernyi figyelmeztető síremlékével. Itt nyugszanak Erdély legkiválóbbjai Apáczai Csere Jánostól Brassai Sámuelig, Kós Károlytól Dsida Jenőig... s a mi szülötteink közül dr. Balogh Ernő természettudós vagy Adorjáni Nagy Aranka papköltő.
Az egykori Bolyai Tudományegyetem központi épülete után megnézzük a Protestáns Teológiai Intézetet, melynek tablóiról ismerős arcok és nevek köszöntöttek: id. és ifjú Nagy Zoltán, Csép Gergely, Nagy Aranka, Nagy Irén, s számtalan ismert teológiai személyiség, gyülekezeteinkben szolgáló ismert lelkészek. Jól esik az ízletes ebéd az intézet étkezdéjében. Utána elbűvöl a város madártávlati képe a Fellegvárról, de bosszantó, hogy csupán ennyi fér az egynapos látogatásba.
Visszafelé megtekintjük a körösfői műemlék templomot nt. Ferencz László szívélyes kalauzolásával; megragadó a körösfői születésű presbiter testvérnő népi díszítésű, egykori tisztaszobája, gyönyörű népi öltözete, melyet magára ölt a vendégek tiszteletére. Csoda-e, ha ezek után énekelve, dalolva, feltöltődve ér haza éjféltájban a társaság?! Másnap, vasárnap délelőtt egyik sem hiányzik az istentiszteletről, hogy utána megosszák élményeiket hittestvéreikkel.
Csanádi János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése